La Roche-Posay Redermic C

Ugyan jó ideje már kizárólag Skeyndor termékekkel dolgozom és a saját arcomra is csak azt használom, de tegnapelőtt ajándékba kaptam két La Roche-Posay terméket, és azonnal ki is próbáltam, mert emlékeztem, hogy a Krémmánia oldalon ezt a terméket is többek között besorolták a 2015-ös év legtrendibb antiaging arcápolói közé.
Azonnal felmentem a Krémmánia oldalra hogy megnézzem, egyrészt ők mit írnak, illetve vannak e fenn vélemények a termékleírás alatt. 
Íme az összefoglaló a krémről - mindkét fajtánál a leírás ugyanaz volt:

Öregedésgátló szemkörnyék és arcápoló érzékeny bőrre. Még a mély ráncokat is segít korrigálni. Elősegíti a bőr feszességét. Azonnal nedvességgel tölti fel a bőrfelszínt. A bőr feszessége mintha javulna, a kisebb ráncok elhalványulni, a mélyebb ráncok pedig csökkenni látszanak. A szemkörnyék egységesebb, a szemek ragyognak.

C-vitaminban koncentrált formula. A C-vitamin egy elismert referencia az öregedésgátlásban arcszín-kiegyenlítő hatása révén. Segít a kollagéntermelés serkentésében, így feltöltve a bőrfelszínt és csökkentve a mély ráncok megjelenésének lehetőségét.

Intenzív hatását 2 hatóanyagának köszönheti:

• Mannóz, egy denaturált cukor, amely a fény bőrrel való kölcsönhatásának optimizálásáért és az egyenetlenségek halványításáért felel.
• Hialuronsav, amely elősegíti a bőr azonnali kisimulását.

Ez a formula továbbá a bőr regenerálódását elősegítő Madecassoside-t és Neurosensine-t is tartalmaz, ez utóbbi egy peptid, amely csökkenti az érzékeny bőr kellemetlen érzetét.

Ennél a terméknél csupán egy hozzászólás volt, amelyben az illető kifejezte elégedettségét a termékkel kapcsolatban: tökéletes primerként szolgál szérum helyett.

Én már szintén néhányszor használtam. Valóban selymes, gélszerű, de ha nagyon vékonyan kentem akár a szemkrémet, akár az arckrémet, száraznak éreztem a bőröm, ha viszont egy kicsit vastagabban, akkor viszont radírszerűen hámlott a és ez szemmel is látható volt... Illata enyhén jácintos, könnyed. Valóban matt hatású a bőrön, de olyan érzés, mintha egy filmréteget képezne rajta... Nehezen tudom elképzelni, hogy ezt a terméket egy másik krém alá vigyem fel... De majd úgy is kipróbálom!!!

...

Almás kukorica saláta

Ezt a salátát a szomszédban ettük valamikor tavaly ősszel és Trixinek annyira ízlett, hogy elkérte Erzsitől a receptet! Ilyen is ritkán van :):):) Ugyan az eredeti recept joghurttal készült, mi tejföllel készítjük, mert az sűrűbb, állás után sem lesz "vizes" a saláta.

Hozzávalók:

• 1 konzerv csemegekukorica, lecsepegtetve
• 1 nagy alma, megpucolva, felkockázva (én golden almából szoktam készíteni)
• 2 dl tejföl
• 4 evőkanál majonéz
• só
• bors

A hozzávalókat összekeverjük, majd legalább egy órára hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. 

Trixi szerint magában is tökéletes, de natúr sült csirkével is nagyon ütős 😀

Futóversenyre készülök 30. nap

Hihetetlen, hogy az ember mire képes! Sokszor nehezen állunk neki egy-egy előttünk álló feladatnak, halogatjuk vagy éppen elmondhatatlanul fáradtak vagyunk... Az elmúlt hetek nagyon zsúfoltak voltak, tele munkával, közben még készültem a svédmasszázs vizsgámra is és azt gondoltam tuti ki fog párszor maradni a futás, de nem! Ez a 30. alkalom is olyan volt például, hogy tele volt a napom, de volt egy 60 perces idősávom... Ugyan tudtam, hogy 10 km nem fog beleférni az időmbe, merthogy olyan gyorsan még nem falom a kilométereket, de lefutottam nyolcat 10 és 12 km/h-val és még a tusolás is belefért az egy órába! És érdekes, hogy a tudat, hogy igyekeznem kell, mert gyorsan telik az idő, nem hagyott időt arra, hogy sajnáltassam magam, csak arra koncentráltam, hogy minél többet lefussak a rendelkezésre álló időben 😀
Április 14.-én lesz a Vivicitta futóverseny, pont a holnapi Valentin naphoz két hónapra!!! Húúú, de kíváncsi vagyok, milyen lesz :):):) Arra is kíváncsi vagyok, vajon mikor jön el az az idő(járás), amikor már kimerészkedek, hogy szokjam a kinti futást. Volt ugyan egy-két tavasz jellegű nap, de akkor inkább biciklizni mentem el...

Futóversenyre készülök 29. nap

Amióta nem tűzök ki nagyon pontos, kemény edzéseket, sokkal nagyobb élvezettel futok :) Régebben képes voltam azért kiakadni magamon, hogy ha megálltam a futógépen, mert szúrásom volt, vagy esetleg sétára váltottam! Nem is értem, miért voltam olyan szigorú magammal, hiszen nem vagyok én versenyző!!!
Most magáért a futás megszeretéséért futok, azért hogy majd le tudjam futni a távot, függetlenül attól, milyen idővel... Az eredményjavítás okozta sztressz és folytonos gyorsulási vágy leblokkolt és, amint letettem azt a terhet, minden sokkal élvezetesebb lett. Lehet, hogy már nem heti ötször futok, csak kétszer, de azt viszont örömmel és azokon a napokon, amikor tényleg kedvem van hozzá és nem pedig mert "meg kell csinálni"! Semmit nem ér az egész, ha a végén megútáljuk a sportot, vagy bármit, amire éppen erőszakkal próbáljuk rávenni magunkat.
Meg kell találni az arany középutat, ami azért nem éppen könnyű a mai teljesítmény-orientált világban.
A gyerekeimen is látom, hogy mennyire hajtanak és mennyire fontossá vált a jegy, a végeredmény, a produktum. De minden egyes alkalommal, amikor feszültnek látom őket, szólok, hogy lazítsanak: a befektetett munka a lényeg - megteszel minden tőled telhetőt becsülettel, de azon túl viszont már el kell engedni  a görcsöt. Lesz, ami lesz. (Ezt már tök jól tudom előadni, de alkalmazni sokszor még én sem tudom😀)

Szóval a tegnap előtti futáskor megvolt a 10 km, nyugodtan, könnyedén. Azt gondoltam, majd az egészet 8 km/h-val lekocogom, ehhez képest két kilométert valóban azzal a sebességgel tettem meg, de utána gyorsabbra vágytam és a végéig 10 km/h-val "repesztettem". :):):)

Nagyon finom paleo lepénykenyér

A hétvégi reggeliknél nehéz nézni, ahogy mindenki valamilyen tésztafélét (pogácsát, kenyeret, pirítóst...) keneget pástétommal, így szombat kora reggel kipattantam az ágyból, hogy készítsek magamnak valami "kenhető" alapot - ami egészséges, könnyű és nem hízlal! 😀😀😀 Nagyon finom, puha, ízletes lepények lettek! Azt hiszem 8 vagy 9 tenyérnyi nagyságú lepény lett ebből a mennyiségből!

Hozzávalók:

• 40 gr útifűmaghéj
• 3,6 dl víz
• 1 kiskanál só
• 2 kiskanál sütőpor
• 100 gr szezámmagliszt
• 20 gr mandula liszt
• 3 púpos evőkanál kókuszzsír
• 2 evőkanál chiamag

A sütőt 200 fokra előmelegítjük.

A vízben elkeverjük az útifűmaghéjat és kb. 10 percig állni hagyjuk, hogy zselés állagúvá váljon.

Amíg az útífűmaghéj duzzad a vízben, addig egy másik tálban keverjük össze az összes többi hozzávalót.

A 10 perc letelte után keverjük össze a kettőt és alaposan gyúrjuk át. Ezután formáljunk a tésztából 8-9 kis labdát (ha kisebbeket gyúrunk kisebb lesz a lepényke) és úgy helyezzük el őket a papírral bélelt tepsin, hogy bőven legyen mellettük hely, mert szétterülnek :)

25 percig sütöttem. 

Valami Isteni!!!

Tökmagos karfiolsaláta

Ma először vettem  GoodFood nevű világkonyha magazint - tele van szebbnél szebb ételfotókkal, receptekkel, ötletekkel. Jónéhányat közülük szeretnék elkészíteni, természetesen reform és/vagy paleo változatban :)
Minthogy a tegnapi nagybevásárlás során éppen vettem karfiolt, meg is örültem az újságban talált receptnek - csupán annyiban tértem el a recepttől, hogy a lime helyett sima citromot használtam, mert csak az volt itthon.

Hozzávalók:

• 1 egész karfiol - úgy a legfinomabb (nekem), ha egészen kicsi darabokra vagdossuk fel a karfiolt
• olívaolaj
• só
• bors

Hozzávalók az öntethez:

• két marék natúr tökmag
• 30 gr vaj
• 1 ek (zöld)citrom
• 1 marék petrezselyem

A sütőt melegítsük elő 210 fokra.

Egy nagyobb méretű tepsibe tegyünk sütőpapírt, locsoljuk meg olívaolajjal, majd rendezzük szét rajta a karfioldarabokat és a karfiolt is locsoljuk meg olavíolajjal. Sózzuk és borsozzuk az egészet, majd tegyük be a sütőbe 20 percre, azután forgassuk át a karfiolt és további 20 percig süssük. 

Közben az öntethez a vajat olvasszuk meg és abban pirítsuk aranybarnára a tökmagot. Tegyük félre hűlni, majd adjuk hozzá a citrom levét is.

A karfiolt szedjük ki egy tányérra, majd az öntetet oszlassuk szét rajta és petrezselyemzölddel díszítsük.

Citromos karob piskóta

Az előző Citromos piskóta alapján készült ez a recept, ugyanis az ízvilága és állaga is nagyon elnyerte a tetszésemet. Annyiban változtattam csupán, hogy a szezámmagliszt helyett őrölt karobot tettem.

Hozzávalók:

• 3 púpos evőkanál zöldbanán liszt
• 2 púpos evőkanál karob liszt
• 2 púpos evőkanál kókuszreszelék (megőröltem)
• 4 tojás
• csipet só
• 4 evőkanál eritrit
• 105 gr puha vaj
• 1 egész citrom reszelt héja
• fél citrom leve
• csapott kiskanál szódabikarbóna
• 1 púpos evőkanál nyílgyökér liszt
• 3 púpos evőkanál sűrű kókusztejszín
• (a kókusztejszín híg leve, ha nem elég piskótás a massza állaga)

A sütőt melegítsük elő 180 fokra.

A tojásokat az eritrittel habosra keverjük, majd szép lassan minden hozzávalót beleteszünk.

26 cm-es szilikon formába öntöttem a tésztát és addig sütöttem, amíg a széle pirosodni nem kezdett. Az időt sajnos nem mértem.
Ezt a piskótát magában ettem, mert imádom a karob illatát is és az ízét is!

Futóversenyre készülök 28. nap

Kaptam egy megjegyzést a 27. futós nap bejegyzésénél, és annyira megnyugtatott, erőt öntött belém, hogy a mai futás sokkal könnyebb és élvezetesebb volt!
Az ismeretlen bejegyzése:

Szia!
Ne add fel!
Kezd kicsiben. Figyeld a légzésed, növeld a távot, hetente szépen lassan 2km-el. Heti minimum két edzést tarts, ha megjön a kedved, akkor hármat. Kereszt edzésként tekerj, vagy spinningelj. Ha már megvan a 10K, akkor kezdj bele az iramozásba. De ne akarj télen rekordot futni, arra ráérsz majd tavasszal, vagy nyáron a versenyen amit elterveztél.
A.


Már nem hajtott a megfelelni vágyás (vajon kinek is?!?), egyszerűen csak futottam, ahogy jólesett - volt, hogy 8, 9 vagy éppen 10 km/h-val futottam. Többre nem vágytam és nem is ment volna. 
Futottam decemberben és január elején akár 13 km/h-val is  és nem értem, mi történt közben... Hogy most miért megy olyan nehezen, miért ijeszt meg a 10 km-s táv a 7-tel szemben ennyire és a sebesség növelése miért lett hirtelen olyan nehéz?!?
Olyan érdekes az emberi szervezet... Kiharcolja magának, ha pihenésre és lassításra vágyik... :)