2017. december 9., szombat

Futóversenyre készülök 4. nap




Tegnap kellett  volna lefutnom az újabb adagot, de egyrészt reggel nem tudtam hozzáférni a futópadhoz, mert Gabesz kocogott rajta, utána meg már nem fért bele a napomba. De nem is lett volna hozzá erőm, eléggé álmoskás, fáradt napom volt. Épp elég volt az egy órás kutyasétáltatás, lendületes tempóban! (Na jó, késő este azért végeztem súlyzós láb és kargyakorlatokat, talajon, de az nem volt megerőltető)

A negyedik napra 1 perc séta, 6 perc kocogás és 10 perc lendületes séta volt előírva, négy körben. Kicsit lomhán indultam neki a dolognak, mert reggel enyhe derékfájással ébredtem Először arra kellett egy kicsit nyújtanom, tornáznom, és csak azután jöhetett az igazi bemelegítés. A kis házi torna-videóra nyomtam a bemelegítést - minden gyakorlatot 15-ször végeztem el :) és utána álltam fel a futópadra. Ott sem mindjárt az előírtaknak álltam neki, előbb ött percet kényelmesen sétáltam és azután következett csak a 4*17 percem.
Olyan érdekes, hogy bizonyos napokon szárnyalok futás közben, úgy érzem, akármeddig tudnék futni és még a mosoly is kiül az arcomra, máskor olyan, mintha ólom lábakon futnék, néha szinte meg kell magamat erőszakolni, hogy nekiálljak és megcsináljam, van hogy robotszerűen teljesítek, stb. A lendületes séta rendben volt, de a kocogás nyűg volt 😀 Végig csak az tartotta bennem a lelket, hogy jó érzés lesz majd, ha becsülettel végigcsinálom és túl leszek rajta.

A séta 6 km/h-val ment, a kocogás 9 km/h és a lendületes séta 7 km/h-val. Döbbenet mekkora érzékelhető különbség van a 7 és a 6 km/h-s gyaloglásnál!!! Visszakapcsolni egyet szinte olyan volt, mintha megálltam volna :):):)

Szóval - a mai nap is ✓
(fotó:FreeVector,co)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése