2018. február 13., kedd

Futóversenyre készülök 30. nap




Hihetetlen, hogy az ember mire képes! Sokszor nehezen állunk neki egy-egy előttünk álló feladatnak, halogatjuk vagy éppen elmondhatatlanul fáradtak vagyunk... Az elmúlt hetek nagyon zsúfoltak voltak, tele munkával, közben még készültem a svédmasszázs vizsgámra is és azt gondoltam tuti ki fog párszor maradni a futás, de nem! Ez a 30. alkalom is olyan volt például, hogy tele volt a napom, de volt egy 60 perces idősávom... Ugyan tudtam, hogy 10 km nem fog beleférni az időmbe, merthogy olyan gyorsan még nem falom a kilométereket, de lefutottam nyolcat 10 és 12 km/h-val és még a tusolás is belefért az egy órába! És érdekes, hogy a tudat, hogy igyekeznem kell, mert gyorsan telik az idő, nem hagyott időt arra, hogy sajnáltassam magam, csak arra koncentráltam, hogy minél többet lefussak a rendelkezésre álló időben 😀
Április 14.-én lesz a Vivicitta futóverseny, pont a holnapi Valentin naphoz két hónapra!!! Húúú, de kíváncsi vagyok, milyen lesz :):):) Arra is kíváncsi vagyok, vajon mikor jön el az az idő(járás), amikor már kimerészkedek, hogy szokjam a kinti futást. Volt ugyan egy-két tavasz jellegű nap, de akkor inkább biciklizni mentem el...

2018. február 8., csütörtök

Futóversenyre készülök 29. nap




Amióta nem tűzök ki nagyon pontos, kemény edzéseket, sokkal nagyobb élvezettel futok :) Régebben képes voltam azért kiakadni magamon, hogy ha megálltam a futógépen, mert szúrásom volt, vagy esetleg sétára váltottam! Nem is értem, miért voltam olyan szigorú magammal, hiszen nem vagyok én versenyző!!!
Most magáért a futás megszeretéséért futok, azért hogy majd le tudjam futni a távot, függetlenül attól, milyen idővel... Az eredményjavítás okozta sztressz és folytonos gyorsulási vágy leblokkolt és, amint letettem azt a terhet, minden sokkal élvezetesebb lett. Lehet, hogy már nem heti ötször futok, csak kétszer, de azt viszont örömmel és azokon a napokon, amikor tényleg kedvem van hozzá és nem pedig mert "meg kell csinálni"! Semmit nem ér az egész, ha a végén megútáljuk a sportot, vagy bármit, amire éppen erőszakkal próbáljuk rávenni magunkat.
Meg kell találni az arany középutat, ami azért nem éppen könnyű a mai teljesítmény-orientált világban.
A gyerekeimen is látom, hogy mennyire hajtanak és mennyire fontossá vált a jegy, a végeredmény, a produktum. De minden egyes alkalommal, amikor feszültnek látom őket, szólok, hogy lazítsanak: a befektetett munka a lényeg - megteszel minden tőled telhetőt becsülettel, de azon túl viszont már el kell engedni  a görcsöt. Lesz, ami lesz. (Ezt már tök jól tudom előadni, de alkalmazni sokszor még én sem tudom😀)

Szóval a tegnap előtti futáskor megvolt a 10 km, nyugodtan, könnyedén. Azt gondoltam, majd az egészet 8 km/h-val lekocogom, ehhez képest két kilométert valóban azzal a sebességgel tettem meg, de utána gyorsabbra vágytam és a végéig 10 km/h-val "repesztettem". :):):)

2018. február 5., hétfő

Nagyon finom paleo lepénykenyér






A hétvégi reggeliknél nehéz nézni, ahogy mindenki valamilyen tésztafélét (pogácsát, kenyeret, pirítóst...) keneget pástétommal, így szombat kora reggel kipattantam az ágyból, hogy készítsek magamnak valami "kenhető" alapot - ami egészséges, könnyű és nem hízlal! 😀😀😀 Nagyon finom, puha, ízletes lepények lettek! Azt hiszem 8 vagy 9 tenyérnyi nagyságú lepény lett ebből a mennyiségből!

Hozzávalók:

  • 40 gr útifűmaghéj
  • 3,6 dl víz
  • 1 kiskanál só
  • 2 kiskanál sütőpor
  • 100 gr szezámmagliszt
  • 20 gr mandula liszt
  • 3 púpos evőkanál kókuszzsír
  • 2 evőkanál chiamag

A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
A vízben elkeverjük az útifűmaghéjat és kb. 10 percig állni hagyjuk, hogy zselés állagúvá váljon.
Amíg az útífűmaghéj duzzad a vízben, addig egy másik tálban keverjük össze az összes többi hozzávalót.
A 10 perc letelte után keverjük össze a kettőt és alaposan gyúrjuk át. Ezután formáljunk a tésztából 8-9 kis labdát (ha kisebbeket gyúrunk kisebb lesz a lepényke) és úgy helyezzük el őket a papírral bélelt tepsin, hogy bőven legyen mellettük hely, mert szétterülnek :)
25 percig sütöttem. 
Valami Isteni!!!



2018. február 3., szombat

Tökmagos karfiolsaláta







Ma először vettem  GoodFood nevű világkonyha magazint - tele van szebbnél szebb ételfotókkal, receptekkel, ötletekkel. Jónéhányat közülük szeretnék elkészíteni, természetesen reform és/vagy paleo változatban :)
Minthogy a tegnapi nagybevásárlás során éppen vettem karfiolt, meg is örültem az újságban talált receptnek - csupán annyiban tértem el a recepttől, hogy a lime helyett sima citromot használtam, mert csak az volt itthon.



Hozzávalók:

  • 1 egész karfiol - úgy a legfinomabb (nekem), ha egészen kicsi darabokra vagdossuk fel a karfiolt
  • olívaolaj
  • bors
Hozzávalók az öntethez:
  • két marék natúr tökmag
  • 30 gr vaj
  • 1 ek (zöld)citrom
  • 1 marék petrezselyem
A sütőt melegítsük elő 210 fokra.
Egy nagyobb méretű tepsibe tegyünk sütőpapírt, locsoljuk meg olívaolajjal, majd rendezzük szét rajta a karfioldarabokat és a karfiolt is locsoljuk meg olavíolajjal. Sózzuk és borsozzuk az egészet, majd tegyük be a sütőbe 20 percre, azután forgassuk át a karfiolt és további 20 percig süssük. 
Közben az öntethez a vajat olvasszuk meg és abban pirítsuk aranybarnára a tökmagot. Tegyük félre hűlni, majd adjuk hozzá a citrom levét is.
A karfiolt szedjük ki egy tányérra, majd az öntetet oszlassuk szét rajta és petrezselyemzölddel díszítsük.



2018. február 1., csütörtök

Citromos karob piskóta







Az előző Citromos piskóta alapján készült ez a recept, ugyanis az ízvilága és állaga is nagyon elnyerte a tetszésemet. Annyiban változtattam csupán, hogy a szezámmagliszt helyett őrölt karobot tettem.



Hozzávalók:
  • 3 púpos evőkanál zöldbanán liszt
  • 2 púpos evőkanál karob liszt
  • 2 púpos evőkanál kókuszreszelék (megőröltem)
  • 4 tojás
  • csipet só
  • 4 evőkanál eritrit
  • 105 gr puha vaj
  • 1 egész citrom reszelt héja
  • fél citrom leve
  • csapott kiskanál szódabikarbóna
  • 1 púpos evőkanál nyílgyökér liszt
  • 3 púpos evőkanál sűrű kókusztejszín
  • (a kókusztejszín híg leve, ha nem elég piskótás a massza állaga)
A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
A tojásokat az eritrittel habosra keverjük, majd szép lassan minden hozzávalót beleteszünk.
26 cm-es szilikon formába öntöttem a tésztát és addig sütöttem, amíg a széle pirosodni nem kezdett. Az időt sajnos nem mértem.
Ezt a piskótát magában ettem, mert imádom a karob illatát is és az ízét is!